A Szereplők
Az Enron társaság alapítása 1985-re tehető, az Egyesült Államok egyik vezető energia vállalata volt. Fő tevékenysége arra terjedt ki, hogy a gázkitermelőktől a közműcégekhez szállította a gázt saját vezetékein keresztül.
Az Enron vezetősége a diverzifikálásban látta a jövőt, az 1990-es évekre a vállalat már egyaránt foglalkozott többek között az elektromos áram, a szén, az acél, illetve az internethálózat kereskedelmével is. Az ezredfordulóra meghatározó piaci szereplővé váltak a nemzetközi piacon, emellett pedig az Egyesült Államok hetedik legnagyobb vállalatává váltak, több, mint 100 milliárd dolláros forgalommal.
Az Enron egy biztos lehetőségnek tűnt a befektetők számára, a részvényárfolyamok szárnyaltak, a felszín alatt azonban közel sem volt ennyire rózsás a helyzet. A kétezres évek elejére számottevően csökkenni kezdtek a cég bevételei, így a magasabb profit illúziójának megteremtése érdekében több kereskedelmi szerződésük jövőben realizált hozamát tüntették fel az eredménykimutatásban. Így fordulhatott elő, hogy sokan az Enron majdani profitja révén kaptak már a szerződések lezárta után busás jutalékot.
A vállalat adminisztrációját a XIX. század egyik legnagyobb könyvelőirodája, az Arthur Andersen vezette, amely könyvvizsgálóként és tanácsadóként is jelen volt az Enron életében.
Az Arthur Andersenről
Az Arthur Andersen egy chicagói székhelyű könyvelő cég volt, amely könyvvizsgálatot, adótanácsadást, tanácsadást és egyéb szakmai szolgáltatásokat nyújtott nagyvállalatoknak. 2001-re a világ egyik legnagyobb multinacionális vállalatává vált, és a „Big Five” könyvelőcégek közé tartozott.
A botrány előszele
2001-ben kezdtek gyűlni a felhők a vállalat felett. Ebben az évben a vezetőségben is több helycsere történt, illetve az Arthur Andersen könyvvizsgálója is több szabálytalanságra is felhívta a figyelmet. Az év októberére hatalmas veszteséget jelentett a vállalat, így az Egyesült Államok tőzsdefelügyelete is vizsgálódásba kezdett. Hamar kiderült, hogy az Enron az utolsó öt évben 586 millió dollárral kevesebb veszteséget vallott be, az Arthur Andersen pedig az utasításukra elkezdte az iratmegsemmisítést.
Az elkerülhetetlen vég
A cég vezetőinek egy részét 2006-ban többek között csalásért és bennfentes kereskedelemért ítélték el.
A legnagyobb presztízsveszteséget az Enron mellett az Arthur Andersen könyvvizsgáló szenvedte el, amelyet az igazságszolgáltatás akadályoztatása miatt vontak felelősségre, több ezer alkalmazott hagyta ott a vállalatot, vagy került elbocsátásra. A könyvvizsgáló céget 2002-ben ítélték bűnösnek a bizonyítékok megsemmisítése miatt, emellett pedig az állami számvitelre vonatkozó engedélyét is bevonták.
A botrány utóélete
A 2000-es évek elején az Enron összeomlása a világ legnagyobb csődjének számított, az esemény pedig a befektetők széles csoportját megkárosította. Valószínű, hogy az Enronnál alkalmazott gyakorlat számos más, világméretű vállalat működésében is fellelhető. Viszont a botrány nyomán a kétezres évek elején egy olyan időszak vette kezdetét, amely alapjaiban változtatta meg az egykor legtőkeerősebb vállalatok iránti bizalmat.